HARMINCÖT

A raktár biztonsági felügyelőjének irodájában várakozva Corrannak rossz érzései támadtak azzal kapcsolatban, hogy miként fogja kimagyarázni a raktárban történteket. A felügyelő holotáblája rá volt kötve az épület holokameráira. Wedge, a technikus, Pash, Gavin és Portha úgy masíroztak a holotáblán, mint valami videojáték szereplői. Bár minden rendben lévőnek látszott, Corranban megérlelődött az érzés, hogy veszítettek.

Mirax hátradőlt a súlyos acélasztal mögött, úgy nézte Wedge-et, aki éppen mosolyogva szuggerálta a technikust, hogy melyik memóriát válassza.

- Ó, Wedge Antilles, te csempésznek sem lettél volna utolsó. Elhitette a fickóval, hogy teljesen vaktában választotta ki azt a memóriát, amelyiket ő akart.

- Erre mérget vehetsz - Corran le s fel kezdett járkálni az irodában. A helyiségnek két ajtaja volt. Az elülső mögött egy várószoba volt, amin át a raktárba lehetett látni. A másik, a hátulsó kijárat volt, és egy privát lépcsőházba vezetett, amin át az alagsori parkolóba lehetett jutni. Mirax és Corran az irodában foglalták el a helyüket, nehogy az ablakon át megláthassák őket. Lent, a parkolóban Inyri és néhány fekete napos várta, hogy légisiklóval elszállítsa a Zsiványokat.

- Nyugi. Már majdnem készen vannak.

- Ezt majd akkor hiszem el, ha már kijutottunk innen, és Winter emberei ellenőrizték a memória kódját - mondta Corran, és újra megtapogatta a kábítóját, hogy érezze, jól ül a tokjában. Azután egy pillantással megnézte a karabélyt a kezében, hogy ki van-e biztosítva. - Várj csak, mi ez?

- Nem tudom - felelte Mirax, és a hologram peremén szikrázó fénypontra mutatott. - Valami átégette az ajtót.

Corran füstszagot érzett, de tudta, hogy túl messze vannak a helyszíntől ahhoz, hogy a szag idáig eljusson. Valami más ég. Mégpedig a közelben. Kinyújtotta a kezét, és megragadta Mirax vállát.

- A földre!

A várószoba és az iroda közötti válaszfal berobbant a helyiségbe. Corran még látta a röpködő szilánkokat. A faldarabok egyre kisebb da rabokra estek szét, mígnem már csak apró kavicsok és por maradt belőlük. A tűz feketére festette a falban rejtőző alumínium rudakat, kitépte őket a helyükről, és megpörgette a levegőben.

A robbanás ereje felemelte Corrant a padlóról, és a szemközti falhoz vágta. A fal megrepedt, a rudak megroppantak benne, de nem omlott össze. A lépcsőházba vezető ajtó leszakadt a pántjáról, és az így keletkezett nyílás el tudta vezetni a légnyomás nagy részét. A súlyos acélasztal a falhoz csapódott, Corran pedig rázuhant. Keservesen feltápászkodott, miközben az orrából folyt a vér, a füle pedig folyamatosan csengett.

A porfelhőn át látta, hogy a padlón keletkezett nyíláson át négy alak - valószínűleg rohamosztago sok - ront be a helyiségbe, és megállapodik a mennyezeten. Szédülten igyekezett megoldani rejtvényt, majd rájött, hogy fejjel lefelé gubbaszt az asztalon. Ennél valamivel jobban lepte meg az, hogy a karabély még mindig ott van a bal kezében.

Oldalt dőlt, majd gyorsan a hasára fordult. A világ egy másodperc múlva a helyére billent. Kinyújtotta a jobb kezét, és megragadta a pisztolyát. Eközben a bal keze felemelkedett, és már nyomta is a ravaszt.

Az első lövése térdén találta el az egyik rohamosztagost, aki nekizuhant a társainak. Csak egyikük fordult felé, a másik kettő a raktár felé lesett, amit ide-oda cikázó lövések fénye világított be. Az a katona, akinek sikerült átlátnia a helyzetet, felemelte a karabélyát és felé lőtt, de csak a falat találta el mögötte.

Corran lövés közben felfelé húzta a fegyvere csövét, egy lövés a hasba, egy a szívébe, egy az arcába, a negyedik csak azután szakította le a sisakját a fejével együtt. Röptében hátba vágta az egyik katonát, majd a másik sisakján koppant. Mindketten megfordultak, és fegyverük csöve fenyegetően felemelkedett.

Corran gyorsan lőtt, az elsőt a derekán találta el, de az csak térdre rogyott, és harcra készen felemelte a fegyverét. Corran gyorsan kitárazott, és a nadrágja zsebéhez nyúlt egy új tárért, de csak a szakadt szövetet meg a saját lábát tapintotta.

Mellette az asztal lassan megemelkedett, és a levegőben forogva elindult feléje. A másik rohamosztagos tüzétől felgyorsult, ezért Corran jobbra ugrott, hagy fedezéket találjon előle. Ekkor Mirax térdre tápászkodott, és felváltva lőni kezdte a két katonát. Azt, amelyik állt, a becsapódó lövedék kihajította a helyiségből, a másiknak, akit Corran megsebesített, levitte a sisakját.

Corran látta, hogy Mirax lepillant rá, mozog az ajka, de nem hallotta, mit mond, annyira csengett a füle. Mindamellett ki tudta találni, mit mondhatott. Elmosolyodott, és megnyalta vérző ajkát.

- Életben maradok. Robbanólövedéket használtak, de a belső fal megállította őket - nagy nehezen négykézlábra tápászkodott. - Tűnjünk el innen!

Mirax az ajtóhoz kúszott, s ott a padlóra lapulva kilesett. Corran követte, s mindketten kirohantak. Corran berúgta az alaksori parkoló ajtaját. Mirax a földre lapulva belépett, Corran követte. Amit ott találtak, az heves káromkodásra késztette őket, de Corran már azzal is elégedett volt, hogy hallotta Miraxot szitkozódni.

Jobbra pillantva még látta a négy siklót, amint kifelé húz az épületből. Bal felől hat rohamosztagos közeledett a rámpán Aratech 74-Z katonai siklóbringán. Közülük négy elhúzott jobbra, a többi sikló után, egy pedig feléjük iramodott.

- Mirax, füss! - kiáltotta Corran. Eldobta a használhatatlan karabélyt, és előkapta a pisztolyt. Bal felé oldalazott, a garázs egyik masszív pillére mögé. Mirax intett neki, hogy menjen utána, de amikor előbújt a pillér mögül, a siklóbringa lövése nyomán törmelék hullott a fejére.

Megrázta magát, és a közeledő sikló felé mozdult. Jobbra ugorva lőtt, majd a földre lapult, éppen időben, mert a rohamosztagos lövése épphogy elzúgott a feje felett. Feltápászkodott. Már csak húsz méter választotta el a siklótól, és amikor célzásra emelte a fegyverét, még látta a katona kezét, amint hátrarántja a gyorsító karját. Corran tudta, hogy fel akarja nyársalni a sikló elején meredező dárdákra.

Corran jobbra ugrott, hogy elkerülje a kellemetlen találkozást. Az éles pengék felemelt karja alatt felhasították a dzsekije bal oldalát. Megpróbált úgy fordulni, hogy a katonára lőhessen, de az derékon rúgta, hogy a padlóra zuhant. Estében a fegyverével még rá tudott vágni a katona karjára.

Az ütéstől a rohamosztagos keze megrántotta a gyorsítót, minek eredményeképpen a sikló orra veszélyesen felfelé rándult. A mennyezethez csapódva szikraesőt hányt, amit a padlóra érve megismételt. A katona kizuhant a járműből és a hátpáncélján forogva végigcsúszott a padlón, mígnem a lába elakadt egy pillérben, és megállt. Megrázta a fejét, és fel akart állni, de Mirax előlépett a pillér mögül, és fejbe rúgta.

- Hogyan tovább, Corran?

Odafent valami felrobbant, és megrázta a garázst. A mennyezetről hullani kezdett a vakolat. A fenti ajtón át por és füst tolult a garázsba.

- Úgy látom, felfelé nem mehetünk.

- Na, nem bánom, menjünk lefelé - mondta Mirax a szemöldökét ráncolva. - Vigyázz, nehogy összeakadj egy másikkal!

Corran vállat vont. Abban a pillanatban lövések söpörtek végig a garázs falán. Egy légisikló bukkant fel, éppen feléjük tartott, de szemmel láthatóan menekült. A vezetője ügyesen kerülgette a pilléreket, nem adott lehetőséget az őt üldöző rohamosztagosnak, hogy lelője. Ettől eltekintve az üldöző siklóbringája jóval fürgébb volt, és kisebb körön tudott megfordulni, így csak idő kérdése volt, mikor végez a légisiklóval.

Corran az üldözőre mutatott.

- Lőj rá! Hadd tudja a légisikló, hogy van, aki fedezze.

- Mit akarsz ezzel?

- Azt hiszem, ránk köszöntött a szerencse - odarohant a közelben veszteglő egyik üres siklóbingához, megragadta a kormányát, és a pillérek sora mögé tolta. Az ülésbe csusszant, és ellenőrizte a fegyverirányzékot. Fog ez menni. Már csak célpont kell. Felkattintotta a célzó biztonsági fedelét, és máris elengedte a bíborvörös lézersugarat.

Mirax folyamatosan tüzelt a siklóbringára, végigszántotta az oldalát, és ezzel időt adott a légisikló vezetőjének, amit az ki is használt. Jobbra rántva a kormányt megfordult a gépével, és elindult Corran és Mirax felé.

Útja a lebegő siklóbringa előtt vezetett el, és abban a pillanatban, hogy eltűnt az útból, Corran meghúzta a ravaszt. A veszteglő sikló lézerágyúja is skarlátvörös nyilakat kezdett okádni. Corran arra számított, hogy áthajt a tűzvonalán, de az hirtelen balra vágott, és ezzel elkerülte a csapdát.

Csakhogy Miraxnak így is kitűnő célpontot nyújtott. Már az első lövése kipenderítette a férfit a nyeregből. Fejjel repült a padlóra, és a sisakja úgy hasadt ketté, mint egy túlérett meiloorun. A teste tovább forgott, mintha cigánykereket hányna, de egy pillér az útját állta. Annak tövébe rogyott.

A légisikló pontosan Corran és Mirax között állt meg.

- Szálljatok be!

Corran furán nézett a pilótára.

- Inyri. Visszajöttél értünk?

- Maradj, ha akarsz, Horn, vagy szállj be!

Mirax megragadta Corran vállát, és belökte a hátsó ülésre, majd beugrott Inyri mellé.

- Szerintem beütötte a fejét. Mehetünk.

A sikló hátulsó ülésén kuporogva Corran megtapogatta a száját. A keze véres lett. Leszakított egy darabot a dzsekije ujjából, és kezdte felitatni a vért.

- Veletek mi történt?

- Nem tudom - mondta Inyri, és kiérve a raktárból, nyomban felfelé igyekezett. - Odalent vártunk, ahogy megbeszéltük, és egyszer csak több kisebb robbanást hallottunk, majd egy nagyot a lépcső felől, ahol az iroda van. Nem volt értelme bent maradnunk, ezért kirohantunk.

Hangjába némi él költözött.

- Tulajdonképpen nem is értetek jöttem vissza. A kijáratnál siklóbringák vártak ránk, és tudtam, ha utolsónak megyek ki, elsőnek fogok meghalni. Arra gondoltam, hogy visszafordulok, és ott megyek ki, ahol ezek bejöttek. Akkor vettelek észre titeket, amint az üldözőmet lövitek. És miután végeztetek vele, a legkevesebb, hogy kiviszlek titeket innen.

Mirax Inyri vállára csapott.

- A szándék nem érdekes, csak amit csinálsz.

Corran felült a hátsó ülésen. A birodalmiak csak úgy üthettek rajta a memóriagyáron, ha tudták, mi készül itt, és hogy mikor. Sebtében húsz embert is össze tudott számolni, akik tudtak a hadműveletről, de ez a szám a végtelenbe szökik, ha közülük egy ostoba fecsegett.

Azok közé, akik eladják az akciót, a Zsiványokat, Miraxot, Wintert és Iellát nem számolhatta. Wedge azt mondta, Winter megvesztegethetetlen. Bár Corran ezt soha senkiről nem hitte el, a mód, ahogy Pash Cracken és Iella kiállt mellette, valamelyest meggyőzte.

Mirax kilesett a szélvédőn.

- Hová megyünk?

- Zekka kijelölt egy helyet, ahol összejövünk, ha a terv nem sikerül. Mindenki odamegy, és számba vesszük, ki nem élte túl ezt a rajtaütést.

Miközben Inyri az épületek között kanyarogva, hol leereszkedve, hol felszállva a lehető legkacskaringósabb úton vitte őket a céljuk felé, Corran tovább elmélkedett. Az agya mélyén tudta, hogy ne sok értelme van, mert nem tudja bizonyítani a gyanúját. Azt is tudta, hogy a gyanúsítottak listáján az első helyen szereplő Zekka Thyne egyben a listán az utolsó is. A lelke mélyén tudta, hogy Zekka Thyne elárulta őket, és ehhez nem kell bizonyíték.

Olyan helyre osztották be, ahol birodalmi szempontból mindent láthatott. Tiltakozott, hogy ennél komolyabb feladatot akar, de Vorru kényszerítette. Tudtam, hogy rossz ötlet volt rábízni az őrség megszervezését, és megkönnyebbültem, hogy nem mellé osztottak be, s nem kellett a hátamat mutatnom neki. A fenébe is, annak legalább örülök, hogy elleneztem a megbízatását. Sajnos, bizonyíték hiányában nehéz lesz meggyőznöm a többieket, hogy ez a szith ivadék árult el bennünket a birodalmiaknak.

Inyri lejjebb ereszkedett a légisiklóval, és egy nagyobb épület középtáján behajtott egy kapun. Amint beért, a kaput eltorlaszolta egy vastag kőlap. A hangárban kigyúltak a fények. Üres volt, leszámítva az egyik oldalon várakozó siklóbringát. Inyri lassan letette a légisiklót a betonra.

- Lefogadom, hogy a többiek előtt értünk ide - kezével a szélvédő peremébe kapaszkodva Inyri kibújt a járgányból. - Remélem, sikerült nekik!

- Én is arra szavazok - Corran is kikászálódott a légisiklóból, és elindult a bringák felé. Megtapogatta a motorháztető hideg fémét, majd megfordult, amikor meghallotta az épület belsejébe nyíló ajtó nyikorgását.

- Tűnés a siklóbringák közeléből - mondta Zekka Thyne, kezében kábítót tartva. - Fel a kezekkel! Hmm. Most már értem, miért szeretitek ezt olyan gyakran mondogatni. Ettől érzitek, hogy nálatok a hatalom. Ti ketten, Terrik, Inyri, vegyétek el a fegyverét!

Mirax összevonta a szemöldökét.

- Mi folyik itt?

Corran felemelte a kezét, amíg Inyri begyűjtötte a fegyverét.

- Foltos adott el bennünket.

Inyri megrázta a fejét.

- lehetetlen. Legalább annyira gyűlöli a birodalmiakat, mint te vagy én... mint közülünk bárki.

Corran ujjával a siklóbringára mutatott.

- Hideg a motorja. Azért nem kaptunk figyelmeztetést, mert ott sem volt. Nem akarta megkockáztatni, hogy a birodalmiak eltalálják.

- Ugyanúgy tudtam, hogy rá fogsz jönni, mint azt, hogy ne esik bajod

- horkant feléje Thyne. - Te meg az apád mindig szerencsések voltatok. Az volt az egyetlen oka, hogy elkaphattatok. Az apád szerencsésebb volt, mint én.

- Nem volt szerencsés. Az apám okosabb volt, mint te. Még most is az.

- Meghalt.

- Akkor is - vont vállat Corran. - Hogyan akartad kimagyarázni magadat Vorru előtt, ha senki nem tér vissza? Vagy arra gondoltál, hogy nincs jelentősége?

Mirax lassan bólintott.

- Volt menekülési terve, Corran. Ezt kapta cserébe az árulásáért. Új személyazonosságot és szabad elvonulást.

Thyne vigyora félelmetesen terült szét az arcán.

- Forró, forró, csak egy kis részletben tévedsz - a karabélyt vállmagasságba emelte. - Kirtan Loornak elég a hullád is.

A lövés visítva szelte át a hangárt, a vörös csík vérszínűre festette a félhomályt. Thyne megtántorodott, és a falnak esett. A lába megrogyott, a karabély a betonon koppant. Két kezével kétségbeesetten próbálta visszagyömöszölni a beleit a hasán tátongó lyukba.

Corran Inyrire pillantott, aki éppen elejtette a pisztolyt. Thyne-hoz rohant. Leguggolt melléje, és a sebet látva tudta, nem segíthet rajta.

- Hacsak nincs kéznél egy bactatartályod, halott vagy.

- Akkor bizony halott vagyok. Mint az apád - hörgő köhögés szakadt fel Thyne torkából. - Akarod tudni, én öltem-e meg az apádat?

- Nem. Neked úgysem hiszek el semmit, különben sem hoznád vissza őt a vallomásoddal - És ha ezzel meg akarsz kínozni, hát nem szerzem meg az örömet, pedig igenis, szeretném tudni.

Thyne arca görcsbe rándult, izmai megfeszültek.

- Hadd áruljak el valamit. Loor tud rólad. Ő kényszerített arra, hogy eláruljalak. Igaz, hogy most elárultalak, de téged mér előttem is elárult valaki.

Corrannak leesett az álla. Tycho! De Wedge azt mondta, hogy meghalt a Noquivzoron, ezért nem láthattam őt itt. Valaki más? Kicsoda?

Thyne kényszeredetten felnevetett.

- Kísérteni foglak.

- A fenét, csak halott leszel, és azt fogod hinni, egy olyan ellenségemre figyelmeztettél, akiről nem tudok - Corran megveregette a férfi vállát, és gyorsan visszahúzta a kezét, így Thyne csak megpróbált beleharapni. - Pedig az életemet mentetted meg, Zekka Thyne, és erre mindketten emlékezni fogunk.

Zekka feje oldalt billent, a teste összeroskadt. Corran felállt, s látta, hogy Mirax Inyrit vigasztalja. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de elkapta Mirax pillantását. A lány megrázta a fejét, hogy elejét vegye Corran megjegyzésének. Közben ő is rájött, hogy a kérdés, amit fel akart tenni, egyszerű volt ugyan, de annál nehezebb lehet rá a válasz. Nem is választ vártam volna, inkább megértést.

Azt sem tudta, hogyan köszönje meg Inyrinek, amiért megmentette az életét, és lelőtte a saját szeretőjét. Úgy gondolta, Inyri ezt a galaxis minden csillagáért sem tudta volna megtenni. Vele szemben már a Kesselre való megérkezésekor ellenségesen viselkedett. És Corran arra is emlékezett, amikor a Főhadiszálláson Inyri hidegvérrel nyújtotta Thyne-nak a kábítót, hogy lelőhesse őt. Később még mintha meg is lett volna sértődve, mert lelőve a birodalmi siklóbringát, segített neki a menekülésben.

Minden jel arra vallott, hogy ha Thyne esetleg túl lassan akarná lelőni, Inyri boldogan siettetné a dolgot.

Inyri kibontakozott Mirax öleléséből, és a siklóbringának támaszkodott. A jármű eleje eltakarta Thyne holttestét, de egy vékony kanyargós vércsík lassan a hangár közepe felé tartott. Megpillantva az arcát a kezébe temette, halkan zokogott, majd megtörölte a szemét.

Amikor rápillantott, a szeme körüli vörös karika ellenére is borzasztóan hasonlított testvérére, Lujayne-ra.

- Ugye akarod tudni, miért?

Corran bólintott. Éppen elég ilyen bevezetést hallott már, hogy tudja, a vallomás többet fog tartalmazni, mint amennyi elegendő volna a tette igazolására.

- Ha akarod, mondd el.

- A Kesselről elfelé jövet kiszúrtak téged. Senki nem bízott benned, mert bűnözőnek hittek. És amikor elmondtad nekik, hogy nem vagy az, azt hitték, hazudsz. Még a rabok sem bíztak benned, ők mind olyan bolygóról jöttek, ami többet tudott nyújtani nekik fűszerbányáknál és börtönöknél. Aki ott születik, az sosem szabadul a Kesselről.

Corran érezni kezdte a csomót a gyomrában. Amikor először találkozott Lujayne Forgéval, eleinte aszerint ítélte meg, hogy honnan jött. Minden, amit Inyri mondott, igaz volt, de a testvére nem engedte, hogy ez megállítsa. Lujayne szembesítette Corrant az előítéletével. Az a beszélgetés megváltoztatta Corrant. Akkor már képes volt meglátni azt is, ami Inyri származása mögött volt, de a lány elutasította őt.

- Thyne segített nekem eljönni a Kesselről. Tisztelt engem. És mások tiszteletét is megszerezte nekem. Megtanított engem is, hogy becsüljem magam. Mégis, bár egész idő alatt vele voltam, tudtam ő nem az a fajta ember, akit nekem tisztelnem kell. Ő az ellenkezője volt mindannak, amiről a szüleim azt tanították, hogy jó és igazságos.

Mirax bólintott.

- De téged respektált és kedvelt, mégpedig úgy, ahogyan mástól nem várhattad el.

- Így van - Inyri Corranra pillantott. - Valahányszor te megjelentél, mindig eszembe juttattad, hogy miben kell hinnem. Igyekeztetek távol tartani magamtól, de Gavin meg te kimentettetek a leghevesebb utcai harcból. Thyne ezt nem tette volna meg. Ő nem fordult volna meg, hogy visszajöjjön értem.

Ma sem figyelmeztetett arra, hogy mi fog történni a gyárban. Ha ti ketten nem vagytok ott, biztosan meghalok. És amikor megérkeztünk ide, a legfőbb dolga volt, hogy megöljön téged, azzal nem is foglalkozott, hogy én is életben maradtam. Rájöttem, hogy Thyne-nak csak addig kellek, amíg a hasznomat veszi. Azt hitte, maradéktalanul megbízhat bennem, és már ez is ritka a Fekete Nap emberei körében - vállat vont. - Egyszóval, ő megmentett a Kesseltől, te megmentettél a birodalmiaktól, és ezen keresztül attól, hogy értéktelennek tartsam magam.

Ez többet ért, mint Thyne szeretete... vagy az élete. Azt hiszem, ezzel leróttad a tartozásodat, amivel a testvéremnek tartozol.

- Azt, amivel én Lujayne-nak tartozom, egy életen át sem lehet visszafizetni. Amit te most itt tettél, az feljogosít mindkettőnket, hogy tiszta lappal kezdjük újra. Kvittek vagyunk - Corran elmosolyodott, és megrázta a fejét. - Na persze, még mindig a Coruscanton vagyunk, még mindig a nyomunkban vannak a birodalmiak, és Thyne éppen most mondta, hogy egy áruló van közöttünk. Szerintem ennél alkalmasabb pillanatot nem is választhattunk arra, hogy rendezzük a számlánkat, és kapcsolatunkat új alapokra helyezzük.

Mirax bólintott.

- Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

Inyri felvonta a szemöldökét.

- Hacsak nem halsz meg.

- Nem megvetendő szempont - Corran elindult az épületbe vezető ajtó felé. - Takarítsunk ki, azután nézzünk utána, ki késte még le a halált.